Jó ez a magyar cím annak a kötetnek az élén, amely C. S. Lewisnak a BBC -ben elhangzott előadássorozatából állt össze. Az ismert sci-fi- és meseíró ezúttal kemény fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, ezúttal nem a keresztény hitvilág egy-egy rejtett, vitatott zugában kutakodik (hiszen oly sokan megteszik ezt mások), hanem inkább mélyen leásva az alapokig, ott próbál világosságot és rendet teremteni, ahol legnagyobb a homály. Páran most, magukat régóta kereszténynek vallók, talán már ugranának is egy „haladó szintű2 könyv ajánlójára. Ne tegyék!
Talán éppen a látszólagos banalitása miatt ez a téma, amit nevezzünk „puszta kereszténységnek” (ami a könyv angol címének tükörfordítása) a legkiaknázatlanabb és ezért a legérdekesebb is: Túl a pápán vagy Szűz Márián, túl a predestináción, a szentségek számán, táplálkozási szokásokon vagy liturgián, keressük meg először a közös nevezőt, ami összetart miket, és el is választ az emberek nagyobbik felétől! Ez nem kevesebb, mint kötelesség, hiszen az, hogy keresztények lehetünk, nem valamiféle privilégium, hanem a szerző szavaival élve, egyfajta áldásos ragály, amit tovább kell adnunk, bármi áron. Jelentősen könnyít a dolgunkon, ha tisztában vagyunk vele, tulajdonképpen, mi is az, amitől mi mások vagyunk. Így egy ostobának tűnő laikus kérdésre talán nem kell zavartan azt motyognunk, hogy -ja, persze- hát ez nem ilyen egyszerű”.
Nem! A kereszténység valóban egy kicsit sem egyszerű, de ki fogja akkor elmondani nekik, hogy mi sem gondoljuk, hogy az ördög egy kis vörös manó lenne szarvakkal meg vasvillával, aki kondérban főzi a félrelépőket meg az adócsalókat, valahol mélyen a talpunk alatt, ha mi nem szállunk vitába értelmes ember módjára, hanem a nevetségessé válástól megijedve visszahúzódunk biztonságos keresztény vackainkba, ahol nem kell ilyesfajta váratlan bombatámadástól tartanunk? Pedig talán egymástól is gyakrabban kellene kérdeznünk, és meglepődve tapasztalnánk, sokszor milyen gyerekes vagy egymásnak ellentmondó elképzelések vannak a tudattalanukba ágyazódva. Más témákról pedig egyáltalán egy értelmes szót nem tudnánk kibökni (tisztelet a kivételnek!). Nos íme valaki, aki tud! Érthető, követhető filozófia, ízlés szerint, ugyanis C.S. Lewis semmit nem fog lenyomni a torkunkon, ha az nekünk nem tetszik. Mégis biztos vagyok benne, hogy kevesen akarnak majd vitába szállni azzal a lenyűgöző logikával és életbölcsességgel, aminek segítségével ezt a nagyon is kényes témát tálalja. Laikusoknak és „haladóknak” egyaránt jó étvágyat hozzá!
