„Elmélkedéseiből érződik, hogy nem egy könyv erejéig „vetette rá” magát a Biblia e költői műveire: a Szentírással rendszeresen találkozó, nyitott lélekkel hívő és gondolkodó ember hangján szólal meg a szerző, amikor előbb a „kellemetlenebb” témákról (az ítéletről, az átkokról vagy a halálról) ír, majd például a természet, a dicsőítés, az engedékenység vagy „az Úrnak szépsége” foglalkoztatja. ”
„…úgy írom e könyvet, mint egyik amatőr a másiknak, olyan nehézségekről szólok, amelyekkel magam szembesültem, vagy olyan meglátásokról, amelyekre magam jutottam a zsoltárok olvasása során, remélve, hogy valamelyest érdekelni, sőt talán még segíteni is fogja a többi nem szakértő olvasót.”
A gondolatmenetében számos alkalommal felbukkanó, egyszer sem öncélú, hanem a zsoltárok megközelítését segítő utalások, párhuzamok olvastán a biblikusnak Lewisról egyértelműen kiderül: az irodalom világa az ő  számára a lélek gazdagságának jól ismert, sokszor felkeresett kincseskamrája.”
/Részlet Szigeti László könyvajánlójából./