C. S. Lewis (Belfast, 1898. november 29. – Oxford, 1963. november 22.)
C. S. Lewis 1898-ban született Belfastban, szülei – Albert és Flora – mindketten szenvedélyes olvasók voltak. Clive Staples-ként anyakönyvezték, ám háromévesen kijelentette, hogy az ő valódi neve Jack, s innentől kezdve mindenki így is hívta. Jack Lewis gyermekkora „egyhangú, prózai boldogsággal” telt. Ő és bátyja, Warren közeli barátok voltak, és hosszú órákat töltöttek közös írással és rajzolással. A gyermekek élete azonban megváltozott édesanyjuk 1908 augusztusában bekövetkező halála után. Jack azt mondta, hogy „minden tartós boldogság, minden nyugalom és biztonság eltűnt az életemből”.
Nem sokkal ezután Jacket és Warrent egy Wynyard nevű bentlakásos iskolába küldték, ahol borzalmasan érezték magukat. Albert Lewis minden bizonnyal nem tudott erről, így Jack addig maradt ott, amíg az iskola be nem zárt. Lewis a gimnáziumot a Malvem College-ban végezte, ahol egy vizsgáztató megjegyezte, hogy Jack akár egy klasszika-filológia diplomát is megszerezhetne Oxfordban. Albert elhatározta, hogy elküldi őt egy magántanárhoz, aki majd felkészíti a fiút a felvételi vizsgára. Jack ekkor került apja barátjához, William Kirkpatrickhez, akitől többek között görögöt és latint tanult, kiszélesedett az irodalmi ízlése, és egy izgalmas vitamódszert is elsajátított.
Lewis az első világháború alatt, 1916-ban kezdte el az egyetemet. Írként nem volt köteles szolgálni a hadseregben, ő mégis részt vett a harcokban. A tisztként ott töltött idő nagy hatással volt rá, az Edward Moore-ral kötött barátság pedig megváltoztatta az életét. A két fiatalember ugyanis egyezséget kötött: ha az egyikük nem térne haza a frontról, a másik támogatni fogja az elhunyt barát családját. Lewist csak repeszsérülésekkel küldték haza, Moore viszont elesett a harcmezőn, maga után hagyva anyját, Janie-t, és nővérét, Maureent.
Jack fogadalmához híven Mrs. Moore-ral élt annak haláláig. A fiú afféle anyafiguraként tekintett rá, Mrs. Moore pedig elvállalta ezt a szerepet. Négy év tanulás után Lewis három kitűnő minősítésű diplomát szerzett Oxfordban: görög és latin irodalomból, antik filozófiából, valamint angol nyelvből és irodalomból. Édesapja támogatta abban, hogy folytassa tanulmányait, mert klasszika-filológusként nem volt könnyű elhelyezkedni. Jack óraadói állást vállalt, miközben beadta a jelentkezését egy egyetemi tanári pályázatra is. Sokadszori próbálkozás után végül elnyert egy ösztöndíjat, mellyel – 1925 októberétől – angolt taníthatott az oxfordi Magdalen College-ban.
Lewis itt találkozott Owen Barfielddel, akivel közösen megalapították a The Inklings nevű irodalmi csoportosulást. A tagok – J. R. R. Tolkien, Adam Fox, Hugo Dyson, Charles Williams és Warren, Lewis bátyja – azért gyűltek össze, hogy meghallgassák és megvitassák egymás alakulófélben lévő írásait. Itt hangoztak el először részletek Tolkien világhírű művéből, A gyűrűk urából, és Lewis is itt mutatta be néhány történetét.
Jack megtérését hosszas „küzdelem” előzte meg, és mindig azt állította, hogy nem érzelmi alapon, hanem a logika és az észszerűség hangját követve döntött így. Ebbe az irányba most is a könyvek és néhány közeli barátja hatására indult el. T. D. Weldon egyik megjegyzése késztette arra, hogy újragondolja mindazt, amit még mindig „a keresztény mítosznak” nevezett. Weldon ugyanis kijelentette, hogy a Jézus halála és feltámadása melletti bizonyítékok feltűnően meggyőzőek. Lewis elolvasta az Evangéliumokat, és megdöbbentette, hogy mennyire nem hatnak fikcióként: a szerzők túlságosan földhözragadtnak tűntek ahhoz, hogy kitalálják az egészet. 1931. szeptember 19-én Lewis, Dyson és Tolkien egy éjszakai sétát tett, majd beszélgetésbe elegyedtek a mítoszokról. A séta és az eszmecsere egészen reggelig tartott. Tolkien meggyőzte Jacket arról, hogy Isten a mítoszok révén készítette elő a talajt a keresztény történet számára. A történelem során újra és újra felbukkanó feltámadás-történetek pedig Jézus valódi feltámadásának előfutárai: a kereszténység minden addigi mitológia beteljesedése. Jack megtérésének utolsó fázisa három nappal később következett be, amikor Warrennel együtt a Whipsnade-i Állatkertbe motorozott: „Mielőtt elindultunk, még nem hittem abban, hogy Jézus Krisztus Isten fia, de mire odaértünk, már igen.” Jack The Pilgrim’s Regress (A zarándok visszaútja – utalás Bunyan könyvére) című könyvében – allegorikus formában – beszéli el megtérése történetét. Lewis ezek után kezdett el a tanítás mellett keresztény hitvédelmi könyveket is írni.
A második világháború alatt Jack sem akart kimaradni az összefogásból, ezért csatlakozott a nemzetőrséghez, és 1941 és 1944 között a BBC-n tartott egy kereszténységről szóló rádiós előadássorozatot is. Ennek írott változatát a Mere Christianity-ben gyűjtötte össze, mely magyarul Keresztény vagyok! címmel jelent meg. 1948-ban Mrs. Moore megbetegedett, és három év múlva elhunyt. Az asszony halála után a fivérek nagyobb szabadságot kaptak: Jack nemcsak a neki kiszabott házimunka egy részétől szabadult meg, de meg is házasodott. Joy Gresham, későbbi felesége 1952-ben érkezett Angliába, és látogatása előtt két évig levelezett Lewisszal. A nő ugyan férjnél volt – fiait Douglas-nek és Davidnek hívták –, de a házassága ekkor már zátonyra futott. A válást végül 1954-ben mondták ki. Lewis a Cambdrige-i Egyetemen kezdett el oktatni, a hétvégéket és az ünnepeket viszont otthon töltötte. Joy a fiúkkal gyakori látogatók voltak a Lewis-rezidencián. 1956-ban azonban lejárt a nő munkaengedélye, így az Amerikába való visszaköltözés ténye fenyegette. Lewis ekkor határozott úgy, hogy feleségül veszi.
Az író azt állította, hogy az állami házasságkötési ceremónia pusztán jogi természetű intézkedés volt azért, hogy Joy Angliában maradhasson. Feleségénél viszont előrehaladott rákot diagnosztizáltak, és Lewis ráébredt arra, hogy szereti a nőt. Úgy döntött, hogy házasságukat nyilvánossá teszi: az egyházi ceremónia Joy kórházi ágyánál zajlott le. Több mint háromévi boldogság jutott még nekik osztályrészül, mielőtt a betegség újra megtámadta az asszony szervezetét, és 1960 júliusában győzedelmeskedett felette. Házasságuk történetét – néhány időrendi változtatással – az Árnyékország című színdarab és a dráma alapján készült film mutatja be.
Joy halála hatalmas küzdelmet jelentett Lewis számára, és megpróbálta keresztény hitét is. A férfi naplót vezetett a gyász alatt megtapasztalt érzéseiről és gondolatairól, melyet aztán álnéven A Grief Observed (magyarul A bánatról) cím alatt publikált. Olyan sok ember ajánlotta ezt a könyvet Lewisnak, hogy a férfi végül szerzősége beismerésére kényszerült. „Soha senki nem mondta nekem, hogy a gyász ennyire hasonlít a félelemhez” – olvasható a könyv első mondatában. C. S. Lewis három évvel később, 1963. november 22-én hunyt el. Soha nem akarta, hogy halálhíre nagy nyilvánosságot kapjon, és ez pont így is történt: John F. Kennedy amerikai elnököt ugyanezen a napon gyilkolták meg, és a Szép új világ írója, Aldous Huxley is ekkor halt meg.