1. Vetélkedo Isten-fogalmak
Arra kértek, mondjam el önöknek, mit hisznek a keresztények, én pedig azzal kezdem, hogy arról az egyetlen dologról beszélek, amit nem kell
hinniük. Ha ön keresztény, akkor nem kell hinnie, hogy minden egyéb vallás úgy, ahogy van,rossz. Amennyiben ön ateista, akkor azt kell hinnie,
hogy a világ valamennyi vallásában a legfontosabb pont egy óriási tévedés. Ha keresztény, akkor gondolhatja azt, hogy mindezek a vallások, még
a legfurcsábbak is, tartalmaznak legalább egy csipetnyi igazságot. Amikor még ateista voltam, megpróbáltam magam meggyőzni, hogy az emberi faj
jelentős része mindig is tévedett a számára legfontosabb kérdésben. Amikor keresztény lettem, már liberálisabb nézetet vallottam. Kereszténynek
lenni természetesen nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk: amiben a kereszténység különbözik más vallásoktól, abban a kereszténységnek van igaza,
és a többiek tévednek. Ahogy a számtanban: csakis egy helyes összeg lehetséges, s a többi téves; ám némelyik téves eredmény sokkal közelebb áll a helyeshez,
mint a többi. Az emberiség első nagy megosztása következtében létrejövő többség hisz valamilyen Istenben vagy istenekben, míg a kisebbség nem hisz. Ebből
a szempontból a kereszténység a többséggel tart: a régi görögökkel és rómaiakkal, a modern barbárokkal, sztoikusokkal, Platón követőivel, hindukkal, mohamedánokkal stb., szemben a modern
nyugat európai materialistákkal. Az emberek következő nagy megosztása annak tudható be, hogy milyen Istenben hisznek. Erről
két igen különböző elképzelés él. Az egyik nézet szerint Isten személye túlmutat a jón és rosszon.
Mi, emberek a dolgokat rossznak vagy jónak tekintjük. De egyesek véleménye szerint ez csupán emberi szempont. Ezen álláspont képviselői azt
szokták mondani, hogy minél bölcsebb lesz valaki, annál kevésbé akar majd bármit is jónak vagy rossznak mondani, és annál tisztábban fogja látni,
hogy bizonyos szempontból minden jó, míg egy másikból minden rossz, továbbá semmi sem különböző. Ezek az emberek tehát azt gondolják,
hogy jóval azelőtt, mielőtt az isteni szempont közelébe jutnánk, a különbség teljesen eltűnik. A rákot rossznak mondjuk – szokták állítani –, mivel megöli
az embert; de ugyanígy rossznak mondhatunk egy sikeres sebészt is, mivel megöli a rákot. Minden a nézőponton múlik. A másik, ezzel ellentétes
nézet szerint az Isten határozottan „jó” és „igazságos”; állást foglal, szereti a szeretetet, és gyűlöli a gyűlöletet, s azt akarja, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, és ne másképp. Az első nézetet,
amely úgy véli, hogy Isten túl van a jó és rossz fogalmán, panteizmusnak nevezzük. A nagy porosz
filozófus, Hegel képviselte ezt a nézetet, s ha jól értem őket, a hinduk. A másik nézetet a zsidók,
mohamedánok és keresztények vallják. Ezzel a jelentős különbséggel, amely a panteizmus és a keresztény Isten-eszme között fennáll,
rendszerint együtt jár még egy másik különbség is. A panteisták rendszerint úgy hiszik, hogy Isten oly módon élteti a világmindenséget, mint ahogyan mi
a testünket: hogy a világmindenség majdhogynem Isten, s ha nem léteznék, Isten sem létezne, és minden,
amit a világban találunk, része Istennek. A keresztény elgondolás egészen más. Ők úgy vélik, hogy a világot Isten tervezte és alkotta, úgy, ahogy
az ember fest vagy zenét szerez. A festő nem maga a kép, és nem hal meg, ha a képét megsemmisítik. Mondhatjuk, hogy „az egyénisége benne van a
képben”, de ezzel csak annak adunk hangot, hogy a kép minden szépsége és érdekessége a festő fejében fogant meg. Tehetsége nem ugyanúgy jelentkezik
a képen, mint ahogy a fejében vagy éppen a kezében létezik. Úgy vélem, értik, hogy ez a panteisták és keresztények közötti különbség hogyan
függ össze a másikkal. Ha nem teszünk markáns különbséget a jó és a rossz között, akkor igen könnyen mondhatjuk azt is, hogy ezen a világon minden
Isten része. Persze, ha úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok nagyon rosszak, és Isten igazán jó, akkor nem fogalmazhatunk így. Hinnünk kell abban,
hogy Isten elkülönül a világtól, s hogy néhány dolog a világban szemben áll az ő akaratával. Ha egy panteista néz szembe a rákkal vagy a nyomorral, mondhatja: „Ha ön az isteni szempontból látná mindezt, biztosan megértené, hogy ez is Isten.”
C.S.Lewis: Keresztény vagyok