Nem olyan világban élünk, ahol minden út egy nagy kör egy-egy sugarát képezi, és ahol minden út (ha kitartunk rajta) lassan egymáshoz közelít és végül a középpontban találkozik. Sokkal inkább olyan világban élünk, ahol pár mérföld után minden út kettéágazik, és minden ága újra szétágazik, és minden útelágazásnál döntened kell, hogy merre méssz tovább…Ez a könyv regény, a képzelet és a tapasztalat közös gyümölcse; mese, mely a valóságról, rólunk szól. Mese arról az emberi próbálkozásról, hogy jót és rosszat, mennyet és poklot összeházasítsunk, és arról, hogy miért érkezik el szükségszerűen e kényszerházasság vége, a nagy válás.
A nagy válásra úgy bukkantam rá, hogy a Narnia rajongó nővérem megkért, hogy hozzak még neki C.S.Lewis könyveket, és ha lehet úgy, hogy meglepődjön karácsonykor, amikor kibontja. Hát ez a művelet sikerült, hiszen eléggé meglepődött, amikor friss házasként meglátta „a nagy válást”. Persze rögtön nyugtattam, hogy á nem erről szól, meg biztos jó, elolvastam a könyv hátulját, izgi. Azért bevallom őszintén kicsit féltem.
De kár volt – mármint félnem – mert rendkívül tetszett a könyv neki és most hogy elolvastam én is, nem is csodálom. A cselekmény kevésbé izgalmas, mint a mondanivaló. Körülbelül le lehet tudni annyival, hogy a pokolból a mennybe utazó turista próbálja megérteni, hogy mi is valójában a szürke város és mi is valójában az a hely, ahova megérkezett látogatóban. Az egész buszos utazás abszurd, a párbeszédektől válik életszerűvé. Abszurd helyzetben életszerű párbeszédek? Igen. Azt hiszem attól életszerűek és megindítóak, hogy magunkra ismerünk, illetve attól, hogy E/1-ben meséli el az író, és így egy idő után olyan volt, mintha én lettem volna a mesélő. Az életszerűséghez visszakanyarodva, a műben megjelenik kicsinyességünk, földhöz vagy éppen pokolhoz való ragaszkodásunk, öntudatosságunk, büszkeségünk, emberi – sokszor hamis – igazságérzetünk és úgy egyben az emberi mivoltunk. Az összes kritika, ami megfogalmazódik bennem, hogy olykor túl erős a filozofikus gondolatmenet, de az is lehet, hogy ez a tudatlanságom és Lewis tudatossága közötti szakadék miatt van.
A mű elolvasása után hetekig üldözött a könyv szelleme. Különböző beszélgetések közben, kissé dezsavű érzésként villant be sokszor a mű egy-egy részlete. Volt mikor a magam öntudatossága miatt szégyelltem el magam, és volt amikor a másik emberekben láttam meg a könyvben leírt különböző árnylényeket és kezdtem el őket sajnálni emiatt. A nagy sajnálkozásban pedig bevillant a szálka-gerenda példázat is, amire bevillant, hogy ne sajnáljam őket, hisz én is ilyen vagyok. Lehet, hogy a nagy villanások hatására kissé becsavarodtam, ezért gyorsan be is fejezem: ajánlom minden elmélkedni szerető olvasónak!
A könyv megtalálható a Harmat Kiadó webáruházában.
