C. S. Lewisnak a cambridge-i egyetem professzorának az igazi hírnevet nem tudományos kutatásai, még csak nem is a (ma már világszerte ismert) Narnia krónikái mesesorozata hozta meg, hanem egy szarkasztikus humorral megírt hitmélyítő mű, a „Csűrcsavar levelei”, melyben egy ördög szemszögéből láthatjuk magunkat, világunkat, kereszténységünket.
Ördögnek lenni nem egyszerű dolog. A kísértés minden fortélyát ismernie kell ahhoz, hogy bűnbe tudja vinni védencét, s az Ellenség olyan helyzeti előnnyel bír, amit behozni szinte lehetetlen: Ő teremtette a világot, s benne az embert. Ráadásul (minő borzalom) szereti is teremtményeit, ezért mindent megtesz, hogy az ágrólszakadt ördögöknek keresztbe tegyen. Pedig a Pokol diktatórikus rendőrállamában teljesíteni kell, -a Pokol igazsága merőben realista, s csak az eredmények érdeklik-, működési elve könyörtelen, de nem könyörtelenebb, mint a modern piacgazdaság alapelvei: „Hozz nekünk ennivalót, vagy téged falunk fel.”
A Pokolban is működnek a családi kapcsolatok, amíg az érdekhatárok nem sérülnek, vagy amíg a családtag kényelmetlenné nem válik. Csűrcsavar sokat látott, vén ördög, a kísértés mestere, az emberi faj tudós ismerője, ki leveleiben ördögi tudományára oktatgatja ifjú unokaöccsét. A pályakezdő ördög nagy vehemenciával vág bele a munkába, de a tapasztalt öreg gyorsan lehűti: „Mint minden ifjú kísértő, te is valamilyen látványos, nagy gonoszságról szeretnél beszámolni. Kismértékű bűnök is megfelelnek, ha a világosságtól lassanként elsodorják, és a Semmibe űzik.”
Mert Ürömvölgyi öcskös nem kapott könnyű feladatot: ifjú védence erősen vonzódik a keresztyénség felé. Csűrcsavar tudja, hogy ez még nem jelent különösebb veszélyt, hiszen az egyházban, mint intézményben épp elég visszás dolgot láthat ahhoz, hogy megbotránkozzon, s egy kis rásegítéssel eltávolodjon Istentől. A védenc anyjának betegsége is jó táptalaja a kísértésnek, főként azért, mert az ifjú, frissen megtért hívő könnyen rávehető arra, hogy fontosabbnak tartsa saját lelki életét, mint anyja gondozását. Csűrcsavar számára nem probléma a viszályhoz vezető utat megtalálni: „A civilizált életben a családtagok közötti gyűlölködés rendszerint ártalmatlan, odavetett szavakon át tör a felszínre, amelyek önmagukban nem sértőek, de a hanglejtés vagy az időzítés révén arculcsapásként hatnak.”
Lewis nem sokkal a második világháború befejezése után írta könyvét, így a fiatalembert is besorozzák. Ám a világégéssel kapcsolatban szkeptikus a vén örödög. Maga a háború pusztán annyiban érdekes, amennyiben kísértésbe tudja vinni a lelkeket, s ehhez nem kell feltétlenül a fél világot lángba borítani, elég annyi, ha megrontják az Istentől kapott örömöket.
„Arra törekszünk, hogy minden örömöt kiszakítsunk természetes feltételeinek talajából, s ott gerjesszük fel, ahol legtávolabb esik a természetestől, legkevésbé emlékeztet a Teremtőre, s a legkevesebb örömet okozza. Aranyszabály: a vágy mind gyötrőbb legyen, a gyönyör, mind csekélyebb.”
Nem kell tehát mást tenniük, mint mindazt, amit Isten az emberfajzat boldogulására teremtett az általa tiltott időben, módon, mértékben kínálják oda védencüknek. Elég a szerelmet nemi aktussá silányítani, vagy éppen bálványozni, mint egyetlen, üdvözítő boldogságot, máris kísértéssé lesz a társkapcsolat. A szerelem egyébként is sikamlós talaj, hiszen benne rejlik az ember birtoklási vágya, mivel „az ember fajzat ha valamit meg szeretne kapni, csakhamar úgy érzi joga is van hozzá.”
Amikor a háború ideje alatt C.S. Lewis a BBC rádióban előadássorozatot tartott a fájdalomról tízezrek hallgatták minden alkalommal Nagy-Britannia szerte. Sikerének oka az volt, hogy őszinte következetességgel tette fel azokat a kérdéseket a hittel, a szenvedés értelmével, Isten kegyelmező szeretetével kapcsolatban, amelyek minden emberben megfogalmazódtak akkoriban. A Csűrcsavar leveleiben a csontig hatolóan következetes, logikusan felépített gondolkodásmódot humorban oldja fel, s teszi emészthetővé. A kicsavart perspektíva görbe tükröt tart elénk.
Lewis felvet minden olyan problémát, amely az ókeresztény időktől jelen van életünkben: a tudomány és a vallás szembe állítását, a szülők iránti tiszteletlenséget, a bálványimádást, a háborúskodást, a szerelem és szexualitás félreértelmezését, az önhittséget, a kapzsiságot, a falánkságot, a hamis békevágyat, ám Lewis mindezt a modern, a XX. század ember világban helyezi el, s hozza közel hozzánk.
Csűrcsavar alvilági perspektívájából hiábavalónak, komikusnak tűnik állandó igyekezetünk a megjobbulásra, a megszentelt éltre. De mi jó estben is csak egy-egy pillanatra láthatjuk meg azt, amivel az ördögöknek folyamatosan számolniuk kell: az angyali seregek sokaságát, kik győzedelmesek akkor is, ha az ember csak csetlik, botlik a kísértések között.
