„Lassan, oldalról oldalra szemléltem a sorokat. Gondolattükör fölé hajolva; viszontlátva, amit soha, egyetlen szépirodalmi mű sem tudott megmutatni.

Sokáig olvastam, és hatása is sokáig tartott. Mint amikor egy szitakötő egy pillanatra megérinti apró lába hegyével a víz felszínét, és egyre nagyobb köröket rajzol. És mélyreható, mint amikor súlyos követ pottyantanak a tóba.

Ez volt az első és azóta is egyetlen könyv, amit újraolvastam. Kényszeresen kerülöm a helyeket, ahol már jártam, de ide újra elindultam. És újra fontos volt. Pedig másodszor nem kaptam el a pillanatot: a találkozást a Szenttel.

A szépirodalom évezredek óta az emberről szól. Kevés olyan könyv van viszont, ami az újjászületett emberről szólna. Még kevesebb, ami megkísérelte volna az újjászületés pillanatát is megragadni.”

/Részlet Jakus Ágnes könyvajánlójából, a teljes cikk a Parókia Portálon olvasható./