Ahogy a szilárd emberek közeledtek, észrevettem, hogy mindannyian rendezetten és elszántan lépkednek, mintha ki-ki kiszemelt volna valakit a mi árnycsoportunkból.

Érzelmes jelenetek következnek – gondoltam -, talán nem ildomos tanúnak lenni, azzal szépen elsomfordáltam azzal az átlátszó magyarázattal, hogy felfedezem a környéket… Minden lépés nehezemre esett. Anyagtalan lábaimnak a fű olybá bűnt, mintha éles sziklákon lépdelnék…”
Narnia világának megálmodója, az irodalomprofesszor és hitvédő C. S. Lewis A nagy válás című könyvében ismét egy sajátos világot alkotott: allegóriát a menny és a pokol viszonyáról. A sci-fi keretek között játszódó történet azzal indul, hogy a főhős buszra száll, hogy nyomasztó, szürke világából utazást tegyen egy másik, ígéretesebb helyre. lassan bontakozik ki előttünk, hogy honnan hová jutott, hogy társaival a valódi kapcsolatokat és értelmet nélkülöző pokolból kirándulást tehet a mennybe.
A busz utasai átlátszó, szinte testetlen árnylények idefent. Egykor mindannyian így kerültek erre a helyre a mostani lakosok is. Azonban az itteni sajátos feltételek elfogadása és egyre teljesebb átélése nyomán szilárddá váltak, és így valóban alkalmassá lettek az itteni életformára. Hiszen itt fent minden világos, erős és szilárd, még a fűszálak is. Ez teszi fájdalmassá az árnylények számára még a járást is. A busz utasai előtt itt a nagy lehetőség, de vajon akarnak-e és tudnak-e vele élni? Akarnak-e a fenti világban maradni?
A szerző rövidfilmszerűen leperget néhány párbeszédet, néhány jelenetet, döntéshelyzetet, amelyekből sorsok bontakoznak ki. A könyvben egyre inkább megérezzük, milyen nagy a tét, és milyen mérhetetlen a szépsége és gyönyörűsége a fentieknek.
Lewis kisregénye fantázia a jó és a rossz, menny és pokol -nagy válásáról-, összebékítésének lehetetlenségéről.

„Aki a földet választja a menny helyett, azt hiszem, úgy látja, hogy a föld mindvégig a pokol szeglete volt. Ám ha a mennyet részesíti előnyben, a föld olybá tűnik majd, mint ami kezdettől fogva a mennyország része volt” (részlet a szerző előszavából).

Irta:Branyitskai Borbála